Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Újdonság

Európai műemlékvédelmi tendenciák különös tekintettel a Kárpát-medencére-
címmel negyedíziglen rendeznek nemzetközi műemlékvédelmi konferenciát Fehérvárcsurgón a Károlyi-kastélyban 2021. október 22–23-án. Az esemény II. szekciójában 17.20–17.40-óráig  Tüskés Anna mutatja be Bazsonyi Arany (1928–2011) grafikai munkásságát.

A rendezők szeretettel várnak minden kedves érdeklődőt!

 

 

 

Bazsonyi Arany életrajz-töredékei a szülőföldbe kapaszkodva

Hubert Ildikó írását idézzük a Napútonline Magazin 2018 júliusi számából. A teljes cikk elérhető ITT                         

„…Szülőföldünkön szüleinktől ered, ami jó, ami szép, ami sokszor lehúz a végtelen mélységek körébe, ami szárnyat ad a magasságok mérhetetlen messzeségébe.

Gyökerünk végül, ha kihúzatott is életadó, verítékes munkán cserzett és öröklötten megőrzött talpalatnyi földjéből. Szólok Édesanyám szavával: Ne hagyjátok elveszni azt a “kis Mindent”, ami otthonunkat jelenti.
Édesapám, Édesanyám emlékével, Testvéremmel Tolna szülöttei: “Őrizni a fényt” otthon vagyunk távol tőle is.”

                                                                                                                                             (Bazsonyi Arany)
 

Bazsonyi Arany (1928-2011) festőművész, grafikus, költő születésének kilencvenedik évfordulójára kiállítással, összegyűjtött verseinek kiadásával emlékezett meg művészi hagyatékának őrzője és gondozója, a szekszárdi Wosinszky Mór Múzeum. A januári, Lovas Csilla főkurátor által válogatott festészeti anyagot májusban bemutatta a ráckevei Árpád Múzeum és Patay László Városi Képtár is. Nem véletlenül került ide a tárlat anyaga, hiszen jó barátjuk volt (férjével, Vecsési Sándorral együtt) az a Patay László,akivel a dömsödi Duna parton pályakezdésük éveiben a közös műterem-házukat is építették. Úgy tűnik, hogy a szülőföld sem vált hűtlenné a művészhez, mert további jelentkezők várnak a kiállítási anyag más helyszínekre vitelére.
Bazsonyi Arany, ahogy a festőművészek egy része is, kitűnően írt. Halála előtti utolsó éveiben derült ki, hogy fiatal korától verseket vetett számlák borítékaira, naptárak lapjaira, lapokra, kis fecni darabokra. Mivel ezeket nem őrizte gondosan, nem tartotta számon, barátai által összegyűjtött verseiből bizony több év alkotása hiányzik.
Írásainak első bemutatkozása a véletlennek volt köszönhető: a férji elszólás elárulta a versíró Aranyt! Így került elő néhány írása, aminek erős képisége, költői színvonala már az első olvasáskor megjelentetésért kiáltott. Ám a szó, többet elárult volna Bazsonyi Arany fájdalmaiból, mint a képi látvány, s bizonyára ezért húzódozott azok nyilvánosság előtti megmutatásától! Elorozva a kezéből kiadott költeményeket, prózai mozaikokat, meglepetésül, ajándékul, biztatásul szánva az irodalomtörténész Sz.N.L. nagyon kis példányszámban elkészítette azt a füzet-könyvecskét, amelyben először léphetett ki „poétai vértezetben” néhány jóembere előtt a festőművész. Talán a „csínba” öltöztetett költemények is ösztönözhették Bazsonyi Aranyt, – ki tudhatná ezt most már – hogy a későbbi években átadjon egy nagyobb mennyiségű versfüzért Tamás Menyhért költőnek, aki gondozta és szerkesztette a következő, „igazi”verseskötetét. A későbbi években a betegségekkel küzdő művész látszólag lezárta írói tevékenységét – ma már tudjuk, csak a világ előtt. Így csupán a halála után adódott mód a hagyatékában mindenfelé kallódó költeményeinek összegyűjtésére, sajtó alá rendezésére. Balatoni Teréz gondozásában, és értő tanulmányával jelent meg a Magyar Írószövetségben is bemutatott Szigorú időrendben című, Bazsonyi-verses kötet.
Írásainak „összegereblyézésekor”, rendezésekor kerültek elő azok a prózai, gyermekkorára visszaemlékező emlék-mozaikok is, amelyeket most adunk közre. Széppróza ez a javából: az eltűnt falusi világról, annak a rendjéről, a dolgos paraszti munka értékéről, szépségéről. Bazsonyi Arany lelkébe, vizuális emlékezetébe a gyermekkori világ látványa beleivódott, festészete és költészete megőrizte a tolnai dombokat, útszéli kereszteket, szentek szobrait. A szülőföldet.
Talán ez a gyermeki szemmel érzékelt derű sugárzik át életút-állomásaira visszaemlékező prózájából is.
Az alábbiakban megjelentetett szövegrészek nem egyszerre íródtak. Részben felkérték őt kiállítás-meghívói szöveg fogalmazására, részben, mint író-ember a maga számára rögzítette a boldog időket. (Az elbeszélés-töredékekben ezért váltakozik a múlt- a jelen idejű megfogalmazással.)
Azokat a szövegrészleteket, amelyek tematikailag egymáshoz illeszthetőek voltak egy szövegegységbe szerkesztettük. Így folyamatos visszaemlékezést olvashatunk a festőművész életét meghatározó gyermekkoról..

                                                                                                                                                  Hubert Ildikó